Tóth Viktor vagyok, 35 éves programozó, két gyermek apja, amatőr versenyző és vegán. Ez a cikk arról szól, hogy kicsit megvilágítsuk azt az egyelőre még fehérfoltnak nevezhető területet, amit úgy hívhatnánk, hogy vegán élsport.

Nem vagyok profi sportoló, három éve versenyzek intenzíven amatőrként egy olyan sportban, ami itthon még nem túlságosan ismert és még kevésbé elismert: ez a tereptriatlon. A cikk apropója az, hogy bár egész életemben sportoltam és versenyeztem, de igazán komoly eredményeket akkor kezdtem el elérni, amikor vegetárius majd vegán lettem. Kíváncsi voltam, hogy pontosan mi van mindennek a hátterében, ezért módszeres edzés és táplálkozási tervet készítettem magamnak három évre előre.
A terv az volt, hogy az első előkészítő év után, melynek során megismerem a nemzetközi mezőnyt és felmérem az erőviszonyokat, a második évben erősítő edzéseket, míg végül a harmadik évben gyorsító edzéseket végzek. Már az első évben második lettem az Európa bajnokságon Angliában, de akkor még nagyon kevéssé volt ismert a világon ez a versenysorozat. Egy évvel később már elindultak azok a triatlonisták is, akik ez évben részt vesznek az olimpián - sajnos nem a magyar triatlonistákra gondolok. Egyre többen és többen fedezték fel maguknak annak a szépségét, hogy tiszta vizű tavakban ússzanak, nemzeti parkokban kerékpározzanak, és erdőben, hegyen-völgyön fussanak. A profik és amatőrök ezen a versenyen együtt indulnak, de az eredményeket teljesen külön kezelik. Így egy-egy amatőr azt is felmérheti, hogy hol tartana ő a profik mezőnyében.

Egész életemben sportoltam. Gyermekfejjel versenyúszó voltam, majd különböző küzdősportokat csináltam, futottam, bicikliztem, sziklát másztam. Az úszás után nagyon sokáig nem versenyeztem, legfeljebb utcai futóversenyeken vettem részt. A futás egyre jobban ment. A küzdősportok kapcsán ismerkedtem meg a keleti filozófiákkal, a légző gyakorlatok, az energiagyakorlatok és a mentális gyakorlatok elképesztő hatásaival.
A tervem - ahogy ez már a tervekkel lenni szokott - nem tudott 100%-osan teljesülni. Az edzéseknél és versenyeknél sokkal fontosabb a családom, emiatt sok edzés egyszerűen elmarad, vagy felére csökken, illetve van, hogy egy betervezett versenyre el sem megyek. Ezt egy profi nem engedheti meg magának, hiszen ő a sportból él. Én munkából élek, mint bármely átlag ember. Ennél fogva az edzések nagy részét az teszi ki, hogy a munkába hol biciklivel, hol futva megyek. Néha az ebédszünetet is inkább futással töltöm. (Pozitív hatása is van a környezetemre: nem kevesen érdeklődnek, amikor átöltözöm és elindulok. Azóta többen is átváltottak az autóról vagy a tömegközlekedésről a biciklire. Sokkal kellemesebb, megvan az aznapi sportolás és nem kerül az ember dugóba. Bár még többen választanák a közlekedésnek ezt a módját. Persze vannak árnyoldalai is ennek a megközelítésnek: főleg Budapest levegője és az autósok toleranciája).

Hogyan állítottam össze az edzéstervemet? Sokat olvastam a témáról, edzőkkel, versenyzőkkel beszélgettem, a saját tapasztalataim valamint terhelhetőségem ismeretében egy olyan edzéstervet kellett összeállítanom, amely meglehetősen rugalmas, alkalmazkodik a munka-család változó időbeosztásához. A három évre elsősorban ezért volt szükség, mert azt az elején felmértem, hogy ennél rövidebb idő alatt csak a sérülésveszély és túledzettség megnövekedett kockázatával lehetne felkészülni. Erre pedig sem időm, sem kedvem nem volt. Csak remélni merem, hogy nem követtem el nagy baklövéseket. Az eredményeim és a jelenlegi fizikális-mentális állapotom mindenesetre biztató.

Mik voltak a céljaim? Fokozatosan, sérülések nélkül elérni egy olyan szintet, amivel a nemzetközi mezőnyben a dobogó közelébe tudok kerülni. Ehhez először fel kellett mérni a 'szintet'. Itthon nincsen az Xterrához hasonló verseny, a tereptriatlonok lényegesen rövidebbek és könnyebbek. Ez azt jelenti, hogy sem a hegyikerékpár, sem a futópálya nem tartalmaz nehéz technikai elemeket (emelkedők, lejtők), ezek gyakorlása nélkül is könnyen teljesíthetőek. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor még a három éves periódus előtt kint voltam a német bajnokságon, ami az első komoly nemzetközi versenyem volt. Ott találkoztam először az Xterra távjaival és nehézségeivel: 1000-1500 m úszás, 30-40 km MTB (700-1700 m szintkülönbséggel) és 10-15 km terepfutás. Van kivétel, pl. a holland versenyen alig van szintkülönbség, de az végig homokban - nem könnyebb. Végső soron azt terveztem, hogy kijutok a világbajnokságra és ott a dobogó közelébe kerülök. Természetesen mindez a korosztályos eredményekre vonatkozik, hiszen a teljes mezőnyben olyanokkal kell versenyeznem, akik triatlon vagy MTB világbajnokok, olimpiai helyezettek (pl. Conrad Stolz, Olivier Marceau, Steve Larsen, Jan Rehula, Nicolas Lebrun vagy az MTB legenda Ned Overend).

Ehhez a következő edzésmetodikát állítottam össze: a futás és az MTB kiemelt szerepet kapott, az úszással sajnos csak a maradék időben tudtam foglalkozni. November a pihenőidőszak, amikor minimális vagy semmilyen a terhelés. A felkészülést 3 makrociklusra osztottam és idén először próbálom ki azt, hogy nyáron tartok egy teljes pihenőt és a téli felkészülés rövidített változatával készülök az őszi versenyekre.

December és január az alapozás szakasza, amikor egyenletes, hosszú edzések szerepelnek a tervben, először 2-1, majd 3-1 hetes ciklusokkal. Az edzésszakaszok is folyamatosan növekedő terhelésűek, a pihenő hét pedig mindenképpen átmozgató jelegű, nem teljes pihenő. Február-március az erősítés ideje, amikor hosszabb résztávok illetve országúton hosszú, erős vagy hegyen komolyabb edzések lettek tervezve. Április-május a gyorsító időszak, amikor rövidebb, erősebb résztávok, hegyi sprintek, intervall edzések váltogatják egymást, kiegészítve hosszabb, erős versenyközeli terheléssel. Ebben a két szakaszban szintén megvan az edzés-pihenés ciklus, de váltakozva a kiemelt edzések függvényében. Júniustól versenyidőszak, ami már nehezen beosztható, de igyekeztem a fő versenyekre koncentrálni, a pihenőidőszakokat, a formába hozást jól időzíteni. Ennek egy furcsa következménye volt, hogy idén a magyar versenyeket (sajnos) alárendeltem a nemzetközi futamoknak, többször előfordult, hogy versenyeken a pulzuskontroll miatt nem mentem gyorsabban/erősebben, vagy úgy kezdtem a versenyt, hogy visszatartottam a levegőt az első néhány km-en (minél hamarabb besavasodjak, ezzel is a tejsavtűrést javítva). Az egyéni felkészülésemben elengedhetetlen volt a pulzuskontroll, amit a POLAR cég pulzusmérő órájával tudtam megvalósítani. Szerencsére idén volt alkalmam használni a 710-es modellt, amivel (az én technikai tudásomnak megfelelő) minden igényt ki tudtam elégíteni.

Néhány részlet az edzéstervből:

Saját meglátásom szerint legnagyobb lemaradásom a kerékpáros erőben van, de mivel az erősítő edzések jelentik a legnagyobb sérülési lehetőséget és igénylik a hosszabb regenerációt, ezért ezeket eddig nem tudtam igazán megvalósítani. Jelenleg abban áll a fejlődésem, hogy nagyobb pedálfordulattal, alacsonyabb pulzussal érek el ugyanakkora teljesítményt, mint régebben.

Mindezek után egy kis összefoglaló: jó vagy sem, a heti edzésadagom nagyjából úgy áll össze, hogy átlag 1500 m úszás, 180 kerékpár (ebből kb. 60 hegyen és 120 maga a munkába járás a városon keresztül, ami csak részben tekinthető edzésnek) és 30 futás (kb. 15 hegyen). A leghosszabb hetem idén 250 km volt, ami a saját megítélésem szerint kevés, de itt és most nem tudok többet áldozni rá. Nagyon fontos a családom, akik mindenben támogatnak, de nekik sincsen 24 óránál többjük. A kisebbik fiam most született áprilisban és hiába toleráns velem mindenki, én magam nem akarok sok időt elvenni tőlük. A tervem amúgy is az, hogy most versenyzés szempontjából 2-3 év nyugalmasabb időszak következik, amikor is jobb alapokat tudok ahhoz teremteni, hogy 3-4 év múlva sokkal jobb formában lépjek a nemzetközi porondra.

Néhány fontosabb eredményem

2004, Xterra EB, Csehország 2.

2003, Xterra VB, Maui 12.

2003, Xterra pontverseny 3.

Itthon főleg terepfutás és MTB versenyeken indulok (elsősorban a felkészülés részeként), ahol az élmezőnyben szoktam végezni. Van néhány triatlon és duatlon OB helyezésem is.
Idén a VB illetve a pontverseny befejezése még hátra van - remélem a felkészülésemet sikerül a továbbiakban is sikeresen folytatni.

A tereptriatlon technikai sport, ezért fontos szerepet kapnak az eszközök, amiket az edzéseken és a versenyeken használok. Ennek megfelelően ez a sport viszonylag sokba kerül. A három év legnehezebb része talán a szponzorkeresés volt, ami sok időmet, energiámat fel is emésztette. Sajnos nem sikerült egy nagy, komoly szponzort találnom, de szerencsére sok cég támogatását kaptam meg. Két lényeges eleme van az eszköztárnak: a kerékpáros- és a futófelszerelés. Az úszáshoz szükséges a neoprén ruha (az idei osztrák futamot a 14 fokos Achensee-ben rendezték), de azt szerencsére nem kell gyakran cserélni. Tavaly és előtte GIANT ATX Team kerékpárral versenyeztem, de a versenytapasztalat azt mutatta, hogy nagyon jól kihasználható egy összteleszkópos váz (a komoly XC és maraton jellegű pályákon letekert 40 km után a futás sokkal könnyebb, ha kevésbé merev a láb), így idén kipróbálhatom a cég NRS nevű modelljét. Az eddigi tapasztalatok pozitívak, ami a VB szempontjából nagyon jó, hiszen ott a pálya egyik legnehezebb és legnagyobb rostája egy közel 1000 m-es lejtőzés a Halaekala vulkán oldalában. A futófelszerelésben évek óta a SAUCONY termékeit használom, a terepfutó versenycipőjük pedig kifejezetten erre a terhelésre lett kitalálva (nem véletlenül a verseny hivatalos cipője). Egyéb speciális technikai felszerelést pedig a Mountex-től kapok (még sziklamászóként ismerkedtem meg sok hasznos holmival, amit most is tudok használni).

Most már úgy gondolom, hogy edző nélkül nagyon nehéz ilyen komoly felkészülést végigcsinálni, ha legközelebb belevágok (amint azt tervezem), akkor többet konzultálok majd szakemberekkel. Ugyanakkor azt is látom, hogy kellő odafigyeléssel, a szervezetem megismerésével és folyamatos figyelésével nagyon hatékonyan lehet egy intenzív felkészülést megvalósítani.

A másik tervem az volt, hogy mindezt vegánként érem el. Fontos volt, hogy azon kívül, hogy semmilyen állati eredetű ételt ne egyek, minden egyéb szinten is megpróbáljak a lehető legtermészetesebb forrásokból hozzájutni a kellő mennyiségű vitaminhoz, ásványi anyaghoz és rosthoz. Mivel sokat sportoltam, ezekre különösen oda kellett figyelnem. Tudnom kellett, hogy miben mennyi energia van, mennyi fehérje, zsír, aminosavak, illetve a testemet működtető összes létfontosságú anyag. A keleti harcművészetekkel kapcsolatban szembesülnöm kellett azzal a furcsa ténnyel, hogy a legnagyobb mesterek többnyire vegetáriusok. Keveset esznek: egy nap egyszer egy kis rizst egy kevés zöldséggel, többnyire nyersen. Ez volt az oka annak, hogy, évekkel később, - már komoly sportolási szándékkal - sem ijedtem meg attól, hogy esetleg nem lesz elég energiám a versenyeken, hiszen, ha valakikről elmondható, hogy kitartóak, erősek és robbanékonyak, azok a Kung-fu mesterei. Így aztán nem lepett meg, amikor megtudtam, hogy milyen sok híres ember élt vegán életmódot.

Ízelítőül pár adat: A vegetáriánus Biciklizők klubja Angliában 40%-nál is több nemzetközi kerékpárrekordot döntött. Európában a vegetárius biciklizők magasabb győzelmi arányt érnek el, mint húsevő társaik. Murray Rose az olimpiai játékok legifjabb háromszoros aranyérmese volt, szintén vegán. Gyorsabban úszta át a csatornát, mint bárki a történelem során - 6 óra 20 perc alatt. De Johnny Weismüller, akit sokan ismernek szintén vegetárius volt és 56 világrekordot mondhat magáénak. Ezek alapján megállapítottam, hogy az a gondolat, miszerint a vegetárius táplálkozás, gyenge, sápadt, beteg külsőt eredményez, bár igen elterjedt eszme, de TÉVESZME.

Első hallásra ez szörnyen hangzik, hiszen a folyamatos odafigyelés és állandó ellenőrzés látszólag rengeteg időt és energiát igényel. Átgondolva azonban a tényt, hogy mennyi időt tölt egy-egy ember azzal, hogy a hifi berendezések káoszából kiválogassa a neki leginkább tetszőt, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy talán lényegesen fontosabb egy hifi berendezésnél, vagy egy autónál a táplálék, amivel az egész létünket tartjuk fenn. Megéri tehát a fáradtságot. Azon kívül ezt nem kell sokszor megtenni, hiszen miután egy ételt egyszer ellenőriztünk, onnantól tudjuk, hogy vehetjük vagy nem. Szerencsére ebben partnerre is találtam a BIOPONT Kft.-ben, akik pontosan azokat a termékeket forgalmazzák, amiket én használok - és így tesztelek is versenykörülmények között.

Egyre több ember érdeklődik a vegetáriánus életforma iránt, és sokan felvetik a kérdést, vajon lehet e magas szinten, eredményesen sportolni, ha nem eszünk húst, és húskészítményeket, illetve ha teljesen lemondunk a tejről és tejtermékekről, tojásról és halról. Természetesen, mint mindenben, itt is vannak fokozatok.

Amikor nyolc évvel ezelőtt feleségemmel lemondtunk a húsról, mi is megettük a húsleves levét, a halat, a tojást és a tejtermékeket. Szépen fokozatosan, egy-két év alatt jutottunk el oda, hogy minden állati eredetű élelmiszert mellőztünk a táplálkozásunkból. Ma Magyarországon még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Ki megszokásból utasítja el, ki a húsért való rajongásból, ki pedig attól való félelmében, hogy ez esetben éhen halna.

Milyen megfontolások alapján döntöttem így?

A vegetárius emberekkel szemben is nagy a civilizációs ellenállás, de a vegánokkal szemben még sokkal nagyobb. A sportolókra ez fokozottan érvényesül, pedig a XXI. században már meglehetősen sok tudományos kutatás cáfolja meg azt a tévhitet, hogy vegánként nem lehet teljesen egészséges életet élni. Közvetlen környezetem és a sporttársadalom egyoldlúsága arra sarkallt, hogy utána járjak ezeknek a bizonyos kutatásoknak és a következőket találtam:

Dr. H. Schouteden (Belgiumi Egyetem) összehasonlító teszteket végzett, hogy összevesse a vegetáriusok és a hűsevők állóképességét, erejét és a teljes kimerülésből való felépülés gyorsaságát. A tények azt mutatták, hogy a vegetáriusok mindhárom jellemző tekintetében alapvetően jobb eredményeket értek el.

Dr. Irving Fischer (Yale ERgyetem) összehasonlító teszteket végzett. Yale atléták, edzők, orvosok és nővérek vettek részt a tanulmányban. Meglepő bizonyíték volt számára az, hogy a vegetáriusoknak kétszer akkora a kitartásuk, mint a húsevőknek. Hasonló eredményekre jutott J.H.Kellog (Battle Creek Sanitarium, Michigan) illetve Dr. J. Ioteyko és V. Kipani: Az állóképességi tesztekben a vegetáriusok a teljes kimerülés előtt 2-3-szor többet teljesítettek, mint a húsevők és tesztenként csupán ötödannyi időt vett igénybe a teljes kimerülésből való felépülésük.

A saját forráskutatásom alapján is az a furcsa kép állt össze, hogy a híresztelésekkel szemben a hivatalos tápanyagtáblázatok, szakcikkek mind a növényi étrendet tartják kiegyensúlyozottabbnak és teljesebbnek, kivéve az aminosavak kérdését, amire valóban igaz, hogy (tudtommal) nincsen olyan növény, amely egyszerre tartalmazná az összes létfontosságú aminosavat. De megfelelően összeállítva az étrendet teljesértékű táplálkozás valósítható meg. (1. és 2. táblázat).

Ugyan ki hinne neki. Talán viccel. De a valóság még sokkal viccesebb: Sokan dobálóznak latin szavakkal. Enzimek és aminosavak kergetik egymást a cikkekben. Ez sincs meg a növényekben, és azt is csak a husiból szerezhetjük meg, és ha nem eszünk husit, akkor széthullunk, hiánytüneteink, sőt hiánybetegségeink lesznek. Kíváncsi lennék, vajon kinek áll az érdekében, hogy ennyi félelmet hintsen szét a növényi étrenddel kapcsolatban. Nyilván nem a zöldségeseknek. Sokkal inkább gyanakodhatunk a húsiparra.

A bárki által hozzáférhető Tápanyagtáblázat, amelyet szintén két orvos szerkesztett, név szerint Dr. Bíró György illetve Dr. Lindner Károly, majd 300 oldalon teszi közzé a tényeket a legkülönbözőbb húsokról, illetve tejtermékekről, gyümölcsökről és zöldségekről. Ezek alapján megállapítottam, hogy a növényekben magasabb arányban vannak jelen mind a vitaminok, mind az ásványi anyagok (az összes lista vezetője a MÁK, amelyet egyetlen természetes állati eredetű anyag sem tud megelőzni sem vitamin, sem vas, sem kálcium, sem fehérje tekintetében).

Felmerül a kérdés, hogy miért alakult ki az a tévhit, hogy a vegánoknál "szinte biztos a vashiány" ((Magyar Edző 2003/3 46. oldal) és kálciumhiányosak. Állítólag "Alacsony szinten alakul a szervezetben a kreatin koncentrációja". Ez is nagyon ijesztően hangzik, de mi itt az igazság? A kreatin egy olyan anyag, ami a májban szintetizálódik. Ehhez a szervezetnek metioninra, glicerinre és argininra van szüksége. A kreatin azért olyan fontos egy sportolónak, mert a harántsikolt izomban, vagyis mondjuk a combizomban ebből lesz a foszfokreatin, amely fontos tartaléka az ADP - ATP átalakulásnak. Mit is jelent mindez? Hogy ha ez az anyag nincsen jelen, akkor nincs energiám. Csakhogy ezt az anyagot nem esszük meg sehonnan, hanem mi készítjük a májunkban. Ehhez a fent említett dolgokra van szükségünk. A metionin egy esszenciális aminosav, vagyis a szervezet kénytelen kívülről felvenni. Metionin mindenben van, húsban és növényben egyaránt, bár kétségtelen tény, hogy a növények többségében kevesebb van, mint némely húsban. Például a legtöbb a tojásfehérjében van, amit egy átlag ember sokat fogyaszt ezért nála kizárt a metionin hiány. Sok van még a sertéshúsban is, illetve a pontyban, de a többi húsféle értéke annyi, vagy kicsit még alacsonyabb is, mit mondjuk a lenmagé, a kölesé vagy a manduláé. És itt van a kutya elásva. Ugyanis, ha ezeket a növényeket valaki nem fogyasztja, ( márpedig ezek nem annyira elterjedtek - még a vegánok között sem!) akkor tényleg lecsökkenhet a metionin szintje. De miért ne lehetne ezeket fogyasztani? Miért olyan bonyolult dolog erre odafigyelni, hogy még egy jól tájékozott ember is ilyen kijelentéseket kénytelen tenni, mint: "a teljesítmény romlását okozó tényezők kiküszöbölése érdekében annyi mindenre oda kellene figyelni, és olyan sokféle adjuváns szert és tápanyagkiegészítőt kellene fogyasztania, ami normális életvitel mellett gyakorlatilag lehetetlen." (Magyar Edző 2003/3 46.o) Itt bizony két kérdés is felmerül: 1. Mit nevezünk normális életvitelnek? 2. Mit nevezünk tápanyagkiegészítőnek?

Normális életmódnak nevezzük manapság azt, ha valaki két sürgős munka között magába töm egy hamburgert a gyorsétteremben, illetve otthon mikroba dobja a gyorsfagyasztott készételt. A munkahelyemen magasan kvalifikált, és nagyon művelt emberek is meglepődnek azon, hogy én a feleségem főztjét eszem, mert ő majdnem minden nap főz, és ha nem, annak az az oka, hogy szeretünk nyerset enni: friss zöldségeket, kenyérrel, némi köleskrémmel például. Az emberek többsége nagy szorgalommal kóstolgatja, amit viszek, és a legtöbbjüknek nagyon ízlik. Vajon tápanyagkiegészítőnek nevezzük-e az algát, ami gazdag B12 vitaminban, csak mert nem vagyunk hozzászokva a fogyasztásához? Én azt nevezem tápanyagkiegészítőnek, ami kapszulában van vagy legalábbis tabletta formájú. Ilyesmiket én nem fogyasztok.

Természetesen mindez azért van, mert az emberek nem fektetnek megfelelő energiát abba, hogy legalább annyira vigyázzanak a saját egészségükre, mint az autójukéra. Az autót mindenki szervizeli, odafigyel rá, hogy a legjobb olajt töltse bele, a CD-ket portalanítjuk, mielőtt betesszük a lejátszóba, de hogy a hasunkba mi kerül, és hogy ne csak betegen lássunk orvost, hanem utána nézzünk annak, hogy mi egészséges és mi nem, az valóban sok energiát igényel. De közel sem annyit, mint felépülni egy szívinfarktusból!

A sportolóknak energia kell, ez közismert. Újabb félreértés, miszerint a "növényi élelmiszerek energiasűrűsége többnyire kicsi, ezért az energiaszükséglet fedezésére nagyon nagy térfogatú étel elfogyasztása lenne szükséges." (Magyar Edző 2003/3 46.o) Kétségtelen tény, hogy mondjuk a zeller, vagy a póréhagyma nem versenyezhet az angolszalonnával energia tekintetében. De ki mondta, hogy csak ezek a növények léteznek? Az angolszalonna 100 g-jában 2104 kJ energia van, míg a zellerben csak 105. De a dióban 2747 a földimogyoróban 2500 a mogyoróban 2800, a tökmagban 2600, a pisztáciában 2700. Ennél több csak nagyon kevés húsfélében van. És véleményem szerint egy sportolónak nem ajánlott az egyébként nagyon magas 3800 kJ energiamennyiséggel bíró sertészsír fogyasztása. Hiszen a nagyon magas energiával rendelkező állati ételeknek olyan mérgező mellékhatásaik vannak, hogy már nem éri meg a fogyasztásuk. Szalonna, tepertő, libazsír és társaik. Egyik sem szerepel egy épelméjű sportoló napi programjában! És most jön a meglepetés. Azok a húsételek viszont, illetve azok a húsok, amelyek szerepelnek a sportolók étrendjében, már egyáltalán nem érik el, még a felét sem a fent említett növények energiatartalmának. Csirke 500 kJ, marha 500kJ, libamás 1900 kJ,  gépsonka 600 kJ, hot dog 1700. párizsi 900. Mitől több ezeknek az energiatartalma, ha egyszer nem több?

De nézzünk pár konkrétumot. Azon kívül, hogy saját tapasztalatom, miszerint mindez igaz, és az erőm, a kitartásom is nőtt, akár a véletlen műve is lehet, van pár világklasszis, akiket sokan ismernek csak éppen senki nem tudja, hogy vegetáriusok, sőt vegánok: Dave Scott hatszoros Ironman világbajnok vegán. Aki otthon van a sportok területén az tudja, hogy egy Ironman világbajnoknak elég nagy erőre, kitartásra van szüksége és nem kevés sérülésből kell gyorsan felépülnie. A 80-as évek egyik meghatározó atlétája Edwin Moses gátfutó szintén vegán. De Carl Lewis atléta, sokszoros olimpiai bajnok is azt vallotta magáról, hogy legjobb eredményeit vegánként érte el. Pedig állítólag a "szigorúan vegetárius táplálkozás nem nyújt kellő alapot önmagában a magas szintű sporteredmény eléréséhez."(Magyar Edző 2003/3 46.o) Pedig nekem ezek az eredmények határozottan magas szintűnek tűnnek.

Sokan vannak még, csak az első kérdés, amit a riporterek feltettek a győzelmek után, nem az volt: "Ugyan kérem, elmondaná, mit szokott enni?" "Hogyne - válaszolná a bajnok - némi búzafűlevet egy kis szójababbal."

Források:

Physicians Committee for Responsible Medicine (www.pcrm.org)
Dr.Oláh Andor: Reformkonyha (Mezőgazdasági, 1989)
Dr. Ormai Sándor: Élettan-kórélettan (Semmelweis, 2002)
Dr. Frenkl Róbert: Sportélettan (Sport, 1983)
Lang-Loibl-Schiestl-Stickler: Natúrkonyha (Gulliver, 1992)
Barbara Parham: What is wrong with eating meat?
Armstrong-Carmichael: Lance Armstrong edzésprogram (Alexandra, 2004)
Spuri edzéselméleti cikkek (főleg Zakariás Géza cikkei)
Magyar Edző edzéselméleti cikkek
www.insidetriathlon.com